Egy költészetet nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni. A fordító kiváltságos helyzetben van, mert o érti, érzi az idegen nyelvu versek léleküzenetét – azok többszólamúságát; tudja, ismeri az idegen nyelv lelkét, és látja azt, hogy a sajátjára azt hogyan lehet átültetni, hogy nyer új életet a nyelvi valóság, amely eredeti környezetébol kiragadva, idegenül mozog a semmiben, ha csak nyers, nem megfelelo, esetleges átültetés dobja bele egy másik nyelv feneketlen tavába. A muvészi fordítás csodája éppen az, hogy a méltó és szép újjászületésnek vagyunk a tanúi. Mégsem ismételgetem magamban a weimari jelszót: Mitsingen ist verboten (Együtt dalolni tilos). Hiszen a megszólítás ereje a nagyobb és nem a csöndé.

Balázs Ildikó fordításaival ezt igazolja. Ott van bennük a boldogság, valamilyen meghatározható teljesség ígérete. A fordító jó ügyet szolgál, hiszen Christl Greller költészete rendkívül rokonszenves. Egy-egy ecsetvonással igen nagy mélységeket tud megsejtetni, feltárni.

Táj, ido és lélek. Mind együtt kísérik az embert, sot mind obenne van; velük és általuk létezik; emlékezet-borönd a kézben. Mi ez a szép? Téli erdok titka: túl világos a fák rendje, de fallá áll össze ez az önmagához hu, kitartó társaság, és titok-falat alkot.

Mennyire igaz, mennyire modern az a gondolat, miszerint aminek örülhetne az ember, azt csak kölcsönkapta: "Ami az enyém: a Félelem és Kíváncsiság".

A félelem és a boldogság különös módon találkozik Christl Greller költészetében.

Az élet zurzavarából mily remekül tekint ki a költono: otthonába tér vissza, és ott távolléte alatt kivirágzott a mályvarózsa; ez a váratlan fogadtatás maga a boldogság.

Szakadások, elválások, idegenség-közöny-tárnák mélyébol a semmi ásít, félelem-polipkarok nyúlnak elo, de ezek uralmát, rettenetét megtöri egy-egy ilyen mályvarózsa, a róla szóló szép vers, és szelíden hirdeti azt a boldogságot, amely azoknak adatott meg, akik az ilyen remekek értékeit, szépségeit képesek meglátni, és bele tudnak feledkezni titok-világukba.

Tusnády László